Kedves István!
Gratulálok remek meglátások- Egyetértek. Az értelmiség nem először
árulta el a nemzetet kicsinyes előnyökért,van aki nagyobb koncért.
Üdv: Judit / edentol@gmail.hu
@arieshu: Kedves Károly! Örülök, hogy találkoztunk. Láttam a Nemzeti Hírhálón megjelent hirdetésedet. Annyira egyetértek vele, hogy a sorok tőlem származnak - bár az MSZ honlápján találtál rá. :-)
Remélem ha eljön az idő, személyesen is találkozni fogunk. Én ettől jobb programot nem tudok, de szerintem más sem.
üdv: István
Kedves István! Nagyon jó az írásod, így a saját rendszeremben is megosztom! Annyit hozzáteszek, hogy a tavalyi önkormányzati választáson, mint független képviselő indultam (előzőleg 12 évig voltam már független képviselő) és hasonló ismereteket hirdettem meg, amelyet te is leírtál!
Mi lett az eredménye? Elvesztettem a választást!
Az emberek annyira mély szintre süllyedtek tudatilag és lelkileg is, hogy képtelenek megérteni a változtatás lehetőségét és fásultan depresszióba süllyedve várják a sült galambot! Az értelmiség, ha annak lehet még nevezni őket, megelégednek a megemelt fizetéssel és fülüket, stb. behúzva próbálnak megfelelni a fogyasztói társadalom által diktált életstílusnak!
A választási programom: domonyi.aries.hu/magyar-ebredes-valasztasi-program.html
Áldás!
Kedves István !
Aláírási kezdeményezésedet nagyon jónak tartom, ha mellé két fontos dolgot sikerül keresztül vinni….kérdés : milyen módon lehetséges ?
A pénz a közösség elszámoló eszköze. A közösség érdekét szolgáló ügyekben a szolgáltatás, - mint a képviselet kiválasztása, közadatok nyilvánosságra hozása - olyan közérdek, ami nem kell, hogy pénzfüggő legyen. Kötelezni kell tehát a helyi és az országos médiát - a választók alkotmányos joga biztosításához – hogy társadalmi teherként kötelesek legyenek a helyi illetve országos területeken induló valamennyi aspiráns számára azonos és elegendő felületet biztosítani.
A másik – ami már a Magyarok Szövetségénél elkezdődött – polgári szerződéssel kell az aspiránsnak garantálni, hogy nem képvisel más érdeket és értékrendet, mint a választáskor ígért. Ilyen ajánlat egyébként fontos szempont a választók bizalma szempontjából is.
Üdv. Völgyi Imre
Kedves István. A kezdeményezésed -szerintem - azon esetben hoz áttörést, ha párosul mellé egy médiatörvény, ami részben a közszolgálati, részben a helyi szolgáltatókat kötelezi MINDEN program és minden jelölt azonos , de elegendő felületet biztosító idejű bemutatására.
Mert ugye nem csak a föld, de a tudat is azé, aki megműveli.
De, a viccet félretéve, a választási szabadság csak úgy érvényesül, ha a választó minden lehetséges megoldásról tudomást szerez...
Akkor lesz siker élménye, ha megtapasztalja, hogy megalapozott választásával KÉPES tenni érdekeiért.
A tanult tehetetlenség másik szlogenje, amit úgy foga
A mási -szerintem - megoldást hozó átmeneti intézkedés, ha a jelöltek a választók részére polgári szerződési ajánlatot tesznek, amiben a legfontosabb értékrendre, programok végrehajtására kötelezettséget, Ellenkező esetre önkéntes lemondást vállalnak.
Ez a jelenlegi Alk. problémáját hidalja át és szerintem fontos szempont lenne a választók előtt is, ha döntéshelyzetbe kerülnek.
@Gyirán István: Ha teheted, küld el nekem a konzervatív gondolkodással kapcsolatos irásodat. Szeretnék rá reagálni, de nem nyílvánosan egyelőre... Nem találom a néphatalom lapokon. Tudod, én amatőr netező vagyok.
Tisztelettel és barátsággal köszöntelek!
Takáts Tamás taktamfer@t-online.hu
Kedves Gykari!
A gondolkodás szerintem sem fáj, de az sem, ha őszintén megosztjuk gondolatainkat egymással, épp ezért nem értem, miért hagyja itt ilyen egy-kettőre a társaságunkat. Én még szívesen elbeszélgettem volna, de hát Ön tudja…
Isten áldja!
Üdvözlettel: Gyirán István
@taktam: Elnézést, ezzel a válasszal még tartoztam:
"A magyar alatt én azt értem, hogy hazám, Magyarország múltját, jelenét és (kívánt szebb) jövőjét magaménak vallom/vállalom; ha tudok nemzetemért/hazámért felelősséget vállalok, eddig is vállaltam és a jövőben is vállalni szeretnék. Ha tudok, teszek érte, ami tőlem telik. Meg hozzáteszem: szerintem az a jó társadalmi/gazdasági berendezkedés, amelyben az adott körülmények között a lehető legtöbb ember jólétben/biztonságban élhet és kilátásban van, hogy egyre jobban/biztonságosabban élhet"
Valahogy így gondolom én is. Ide tartozom, felelősségem és kötelességeim vannak. Próbálok úgy élni, hogy ne kelljen szégyenkeznem, mikor megtérek őseimhez.
@Gyirán István: Kérem olvassa el a kérdést, amit aláírat, és próbálja meg értelmezni. (bár szerintem alaposan átgondolta) Úgy tesz, mintha a pártok hatalmát akarná csökkenteni, közben az egypártrendszer felé vezeti a nyájat. Köszönöm, azt már ismerem.
A vitát részemről befejeztem, mindent elmondtam. Próbáltam úgy fogalmazni, hogy nehezebb felfogásúak is megértsék, de nem biztos, hogy sikerült.
Ez a baj az országgal, ha valakinek van egy ellenkező véleménye, rögtön azt kezdik firtatni, hogy vajon melyik oldalon áll. Gyirán úr is, taktam is, és még sokan, akik nem írták le véleményüket. Csakhogy én nem a kolompot rázni jöttem ide, mert nem akarom, hogy a birkák kövessenek.
Ha valaki tenni akar az országért, akkor ne aláírásgyűjtésbe fogjon, hanem kezdjen el gondolkodni. Nekem elhihetik, nem fáj!
Kedves Gykari!
Szerencsésebb lett volna, ha előbb tájékozódik a kezdeményezés hátteréről, célkitűzéseiről, és csak utána vág bele ilyen nagy elánnal a kritikába. A honlap középső oszlopának írásaiban gyakorlatilag minden kérdésére, kétségére választ kap. (10-15 perc)
Többször leírja, hogy a pártlistát Ön sem tartja jónak. Akkor kérdezem, Ön szerint hogyan kellene nekilátni a változtatásnak? Mi a javaslata? De ne kívánságműsort soroljon fel, hanem olyan, jogszabályilag is alátámasztható programot, ami a jelenleginél hamarabb célt ér.
Nyilván nem tud ilyen programot felmutatni, és minden valószínűség szerint azért szavazna egy esetleges népszavazáson nemmel, mert sajnálja a Jobbik térvesztését. Jók a sejtéseim?
Tisztelt gykari fórumozó Barátom! Valószínű nem értettem félre. A beírásai alatt az általa megjelentetett teljes anyagot értettem, így a Gyirán úr népszavazás kezdeményezést és tanulmányait is; -talán nem voltam elég precízen fogalmazó, -megengedem. Én megértettem a népszavazásra feltett kérdését is; lehet, hogy csak az általa írott anyagok környezetében…
Ami egy ilyen sokrétű kérdés népszavazásra történő megfogalmazását illeti, valóban többféle értelmezésű lehet, attól függ, hogy honnan nézzük és milyen szemüveggel, illetve hogyan gondolkozunk… Emlékezzék a korábbi hazai népszavazási kiírásainkra; azzal kapcsolatosan is állandóan arról beszéltek, hogy a kérdést rosszul tették fel. Ez egy mindennapos ragozása az értelmezésnek…
Valóban nem egyszerű dolog az ilyen kérdések rövid, egyértelmű/precíz megfogalmazása. Ennek ellenére én mindig megértettem a kérdések érdemi részét, illetve azok taktami olvasatát. Mára valószínű az egész kezdeményezés befúladt, mert nem tudtak határidőre 200 ezer aláírást prezentálni.
Ha teheti, kérem, fogalmazzon meg nekünk, az adott politikai környezetben erről Ön egy egyértelmübb/precízebb népszavazási kérdést. Vegye figyelembe, hogy Ön szerint „…maga az alkotmány eleve vállalhatatlan.” Meg azt is, hogy Ön a mai viszonyok között már eleve nem vár „jót az egyéni képviselőktől, amíg nem kötelességük szerződésben leírni vállalásaikat, és az ellenkező esetre vállalt szankciókat. Teljesen mindegy, hogy a parlamentben frakciózó, vagy fű alatt összebeszélő képviselők egyénileg, vagy listáról jutottak be.” Valóban, ezek nagyon fontosak lennének, de vigye tovább gondolatait; mivel járnának ezek kötelmek? Nekem úgy tűnik irracionális az ilyen irányba hajló gondolkodás. Mindenesetre a mai globális politikai rendszerben.
„Végül mit értek a "hazámat és a magyar nemzetet" fogalma alatt? Nem értem a kérdést, én azt hittem, ezt csak egyféleképpen lehet érteni.” Írja Ön „2009.07.08. 15:28:27”-kor. A hazát, a magyar nemzetet többféle képen értelmezik napjainkban. Másként egy liberális, neoliberális, konzervatív, neokonzervatív, nemzeti, kozmopolita, internacionalista, nemzeti, kommunista, postkommunista, náci, neonáci, meg ki tudja még milyen pista…
Én racionálisan gondolkodó, liberális, de nem gátlástalan neoliberális, magyar embernek tartom magamat. A magyar alatt én azt értem, hogy hazám, Magyarország múltját, jelenét és (kívánt szebb) jövőjét magaménak vallom/vállalom; ha tudok nemzetemért/hazámért felelősséget vállalok, eddig is vállaltam és a jövőben is vállalni szeretnék. Ha tudok, teszek érte, ami tőlem telik. Meg hozzáteszem: szerintem az a jó társadalmi/gazdasági berendezkedés, amelyben az adott körülmények között a lehető legtöbb ember jólétben/biztonságban élhet és kilátásban van, hogy egyre jobban/biztonságosabban élhet… Ugye, milyen populista figura vagyok? Csakhogy én nem vagyok politikus, hanem csak egy nyugdíjas, ma a társadalom által kitartott 77 éves, magamért/családomért/hazámért és talán az emberiségért is felelős, keresztyén öreg ember vagyok… Ki kíváncsi arra, hogy én ki vagyok, meg mit szeretnék?
Kiegészítésképpen idéznék egy e-mailből, amit egy kollégámnak írtam a kérdéssel kapcsolatban:
- Tegyük fel, hogy Kovács 113 János köztisztviselő egy igen alkalmas jelölt, okos, talpraesett és becsületes. Tudja róla ezt néhány száz közeli és távolabbi ismerőse, ezek meg tudnak győzni két-háromezer embert arról, hogy szavazzanak Kovács 113 Jánosra. Tán még ötezret is, de ez kevés a győzelemhez. Reklámra nincsen pénze, mivel becsületes emberről van szó. Semmi nem tiltja, hogy a pártok jelölteket állítsanak, nekik pénzük is van, és megfelelő ismertségük, a szavazáskor a jelölő szervezet ismertsége alapján fog dönteni a legtöbb választópolgár. Így aztán bejut valamelyik párt jelöltje, Kovács 113 János pedig megszerzi a tisztes harmadik, vagy negyedik helyet. A rá adott szavazatok elvesznek.
- Több körzetben elő fog fordulni, hogy 20-30 %-os eredménnyel hirdetnek győztest. Országos átlagban biztosan a szavazók kevesebb, mint 50 %-ának a bizalmát élvezik a bejutott képviselők. Mivel nincs kompenzációs lista, az elveszett szavazatok nem juttatnak be listáról képviselőt. Egy ilyen parlament mennyire legitim?
(Lásd egyik városunk önkormányzatát, ahol minden egyéni körzetben a Fidesz jelöltje nyert, de az MSZP jelöltjei is kaptak szavazatokat, ezért ülhetnek az ő képviselőik is a közgyűlésben. Mennyire lenne demokratikus, ha négy évig minden szavazás 17:0-ás eredménnyel zárulna?)
+ még egy gondolat: tegyük fel, hogy van egy választókörzet, amelyik 50 faluból áll. Mindegyik faluban lakik egy alkalmas ember, akiből jó képviselő lenne. A harmadik szomszédban már egyiküket se ismerik. Ki fog nyerni? Nagy valószínűséggel az 51. jelölt, aki mögött komoly apparátus áll. Kit fog képviselni? Az apparátust, aki segítette.
@taktam:
Tisztelt Taktam fórumozótárs, röviden reagálnék, amennyire időm engedi. Kicsit pontosítanék, nem Gyirán úr bejegyzéseit tartom dilettánsnak, hanem a kérdés megfogalmazását, amúgy problémafelvetései korrektek, de a népszavazásra bocsátott kérdés annyira rossz, hogy az már gyanús.
Nem várok eredményt a választási törvény módosításától, amikor már maga az alkotmány eleve vállalhatatlan. Nem várok jót az egyéni képviselőktől, amíg nem kötelességük szerződésben leírni vállalásaikat, és az ellenkező esetre vállalt szankciókat. Teljesen mindegy, hogy a parlamentben frakciózó, vagy fű alatt összebeszélő képviselők egyénileg, vagy listáról jutottak be. A népszavazási javaslat kiiktatja a pártokat a törvényhozásból? Nem.
Ami még súlyosabb, hogy a probléma mélyebb, mint gondolnánk. Kinek a kezében van a hatalom? Nem a politikus kezében, hanem akinek a politikus is a kezében van. Akié a gazdasági hatalom. Szavazhatunk arról, hogy kié legyen a gazdasági hatalom? Nem. Teljesen mindegy, milyen a választási rendszer, tömegpszichózis határozza meg az eredményt, és nagy valószínűséggel a mögöttes hatalom bábjai győznek.
Végül mit értek a "hazámat és a magyar nemzetet" fogalma alatt? Nem értem a kérdést, én azt hittem, ezt csak egyféleképpen lehet érteni.
Igen tisztelt blogozó társaim,
természetesen Gyirán István (GyI) barátomat is közéjük sorolva!
-ad GyI 2009.07.07.19:01:44.
„…mit tegyünk, tudomásul kell venni a körülményeket. Egy valamiben viszont biztos vagyok: a hazugságra alapozott rendszer előbb-utóbb elbukik. Reméljük előbb...”- írod GyI. Reméljük előbb... Ismét a tiborci syndroma: tűrjünk békességgel! Ezt papolják nekünk évszázadok óta. Mit tehet egy 77 éves ember? Már nem hághat a barikádokra. De mit tehet egy nem öregnek számító? Vagy a fennálló alkotmányos keretek között tiltakozik, vagy azt áthágja és fellép kisebb-nagyobb barikádokra. Az előbbit opportunizmussal, az utóbbit radikalizmussal, ha nem fasisztázzák/kommunistázzák le (röviden és velősen) ész nélkül…
-ad gykari 2009.07.07.43:37:
„…a kezdeményezés ennyire átgondolatlan, naiv felbuzdulás, vagy egy nagyon is tudatos szemfényvesztés? A tálalásból, a megfogalmazás sémáiból az utóbbit tartom valószínűnek, már elnézést. a kezdeményezés ennyire átgondolatlan, naiv felbuzdulás, vagy egy nagyon is tudatos szemfényvesztés? A tálalásból, a megfogalmazás sémáiból az utóbbit tartom valószínűnek, már elnézést.” –írja. A kezdeményezést nem tartanám annyira naivnak, mint amennyire az Ön hozzászólását, tipikusan korunkban szocializálódottan gondolkozó értelmezésének. Azt akarják a neoliberális guruk, hogy csak aludjunk és ne gondolkozzunk a mindennapi, vagy stratégiai problémáinkról… Éljük meg tehetetlenségünket és fogadjunk el mindent ami már régen nem a XXI. századba való… Fentebb Ön is érzékeli, hogy nincsenek rendben közéleti dolgaink. De Ön sem tud adni a beletörődésen túllátó társadalmi/gazdasági receptet, a dolgok igazságosabb rendezéséhez… GyI úr legalább gondolkodik a problémáin, adni akar valamit…
-ad gykari 2009.07.08:01:20:
„…tiltsák be a parlamant frakciókat, vagy bármilyen épkézláb javaslat lenne az elszámoltatásra, de ennek nyoma sincs!” –írja. Ez szerintem érdekes gondolat, ha arra gondolt, amiről fentebb (2009-07-07) én is említést tettem hasonló gondolatokról. Azért az előbb nem voltam önnel szemben teljesen igazságos. Ön is látja a politikai problémáinkat, sőt, azért két javaslatot is ad akkor, amikor GyI javaslatainak hiányosságára mutat rá… Ez így már korrektebb…
Attól félek, hogy a churchilli frázishoz juthat el az aki nem is gondolkodik el korunk demokráciájának pártrendszerén, annak ellentmondásain. Mármint oda, hogy a mai parlamenti (netán két párti) demokráciánál még nem találtak ki jobbat… És kuss! Szerintem ez a kuss nem lenne helyes… Igenis törődjünk egymásrautaltságunknál fogva közös társadalmi/gazdasági dolgainkkal… Ugye gykari nick nem haragszik, hogy Önnel is foglalkoztam gondolataimban. Önnek is figyelmébe ajánlom (még egyszer) fentebbi (2007.07.07.12:22:10), demokráciáról tett bejegyzéseimet.
„…előre szólok, hogy a népszavazásra elmegyek, és nemmel fogok szavazni, méghozzá azért, hogy tegyek valamit egy újabb dilettáns döntés ellen, ami a hazámat és a magyar nemzetet veszélyezteti.” –fejezi be írását. Ez így korrekt, de nem minősíteném dilettánsnak GyI bejegyzéseit, még akkor sem, ha nem értek Vele mindenben egyet, sőt, én becsülöm azért, mert civiléként is próbálkozik/gondolkozik, rész akar venni társadalmi bajaink orvoslásában. Én is dilettáns politizáló vagyok, nem vagyok képzett/profi politizáló. De magamnak nem csak jogokat követelek, hanem részvételi lehetőséget is a közéletben, most ezen a blogon. Ha nem vagyunk iskolázottak a témakörben, akkor ne minősítsünk. Egyébként, megkérdezném, ha megengedi: mit ért Ön „hazámat és a magyar nemzetet” fogalma alatt? Ha érdemesnek tart a válaszra, válaszol, ha nem, hát nem. Elhiszem, politikailag kényes lehet ez a kérdés, ha nem is Önnek, esetleg másoknak… Egyre azért megkérem: legyen kulturált a válasza. Nem a parlamentben ülünk…
Még valami: a szavazásra bocsátott kérdés gyakorlatba ültetése kb. annyira oldaná meg az Ön által említett (amúgy jogosan kifogásolható) problémákat, mint amennyire a vizitdíj megszüntette a hálapénzt. Szépen hangzó jelszavakkal reklámoz egy silány portékát. Tán elgondolkodnék az aláíráson, ha mondjuk belefogalmazta volna, hogy ezzel együtt tiltsák be a parlamant frakciókat, vagy bármilyen épkézláb javaslat lenne az elszámoltatásra, de ennek nyoma sincs!
Nem meggyőzni akarom, mert látom, hogy hajthatatlan. Csak előre szólok, hogy a népszavazásra elmegyek, és nemmel fogok szavazni, méghozzá azért, hogy tegyek valamit egy újabb dilettáns döntés ellen, ami a hazámat és a magyar nemzetet veszélyezteti.
Rendben van, hogy változtatni kell, de miért pont így? Megértem, hogy baja van a pártlistákkal, de mi fogja megakadályozni, hogy a pártok egyéni jelölteket állítsanak? Vajon az alkalmas és becsületes, ám kevesek által ismert független jelöltnek mekkora esélye van az ismert pártok jelöltjeivel szemben? Mi lesz az elveszett szavazatokkal kompenzációs lista nélkül?
Végül a fő kérdés: a kezdeményezés ennyire átgondolatlan, naiv felbuzdulás, vagy egy nagyon is tudatos szemfényvesztés? A tálalásból, a megfogalmazás sémáiból az utóbbit tartom valószínűnek, már elnézést.
Kedves Tamás bátyám!
Teljesen egyetértek az előadásod záró soraival. Valahogyan ellenőrizni kellene a képviselőinket. Sajnos, a visszahívhatóság népszavazás útján történő elérését AB határozat tiltja, így jelen rendszer keretei között erre nem számíthatunk.
Ami a nép állapotát illeti, kicsit elkedvetlenít a dolog, de mit tegyünk, tudomásul kell venni a körülményeket. Egy valamiben viszont biztos vagyok: a hazugságra alapozott rendszer előbb-utóbb elbukik. Reméljük előbb...
Üdvözlettel: Gyirán István
Tisztelt Gyirán István úr!
„úgy tűnik, még nincs itt az ideje, a nép még nem alkalmas arra, hogy éljen a felkínált lehetőséggel.” –írja. Kérem, ne legyen ezen meglepődve. Az elmúlt 60 évben szovjet vazallusok voltunk, sajátosan. A demokráciáról legalább 2 generációnk, mint polgári csökevényként hallott.
Már az is csoda számban megy, hogy még csonka Magyarországként ideérkezésünktől eddig is fennmaradtunk. Különösen 1526-óta kellett ezért külön is hol ilyen, hol olyan okból megküzdenünk.
Sztyep kultúránk idején is arra voltunk jók, hogy rendbe tartsuk a nagy Római Birodalom határain garázdálkodó barbár törzseket; később pedig, a germán fejedelemségek között használták harcosainkat vitáik eldöntéséhez, mert azok a kalandozások nem rabló hadjáratok voltak; majd a pápaság elfogadása után is stabilizáló szerepünk lehetett Európában…
Már korábban is felismerték nyugati szomszédjaink, hogy Keletről védjük Európát. Szerintem, bennünket sohasem szerettek Európában, mert mások voltunk, mint ők. Másságunkat nem tolerálhatták, másságunkat barbárság jelzősével illették; holott valószínű ősibb kultúrával rendelkezhettünk mint ők. Legfeljebb 1956-ban fogadták el a Pesti Srácokat, mert saját vérükkel megrogyasztották a bolsevik birodalmat/ideológiát; mintegy felforrósították a hidegháborút, számukra kockázat nélkül. Meg ingyen kaptak több mint 200 ezer kiszolgáltatott, többnyire fiatal magyar munkaerőt…
Az identitásunkat az európai történelmünk során állandóan mocskolták/hergelték/gyengítették… Ma is ezt teszik, amikor másodrendű tagjai vagyunk/lehetünk csak az EU-nak… Most talán azért, mert utolsó náci csatlósnak tekintenek le ránk…
Tisztelettel és barátsággal köszöntelek! Talán nem sértelek meg, ha tegeződni szeretnék egy bontakozó barátságunkra tekintettel.
Takáts Tamás Dr. taktamfer@t-online.hu
Tisztelt Gyirán István úr!
A mai reggelen olvastam egy Önt érdeklő dolgozatot a Kommentár folyóirat 2009/3. szám 37-40. oldalán, (Lukács Tamás: Érvek a szavazás önkéntessége mellett.). Szerintem ez inkább arról szól, hogy ez a kérdés nem egyszerű és inkább a nevelés és oktatás szintjén kellene az embereket alkalmassá tenni arra, hogy szavazhassanak, és csak akkor szavazzanak, ha erre ha erre alkalmasakká válnak…
Más.
Felhívom szíves figyelmét egy korábbi, demokráciáról tartott előadásom alább beszerkesztett részére és felhasznált irodalmára:
„Ötödik kérdés: Napjainkban hogyan is állunk ezzel a demokrácia kérdéssel? –a teljesség igénye nélkül.
Szögezzük le: ma rekapituláljuk a demokráciának már az Ókortól megfogalmazott kérdéseit, esetleg, bizonyos súlypontok átrendezésével.
A 2. Világháború óta minden politikai berendezkedés demokratikusnak identifikálja magát. Ez ma a szalonképes politikai uralmi/kormányzati, társadalmi rendszer.
A sztálinisták népidemokráciáról, a szocialisták szocialista demokráciáról, a fasisztoidok nemzeti demokráciáról, a többpárti rendszerek polgári demokráciáról beszélnek/beszéltek; csak a nácik tagadták rendszerük demokratizmusát…
-Emlékezzünk egy kicsit,
a két háború közötti politikákra: az előbbiek ellenére a totalitárius/diktatórikus rendszerek nyíltan, sokak szemében szalonképesen fejlődtek fel.
Akár a náci, akár a szovjet rendszerek, a nyugati, polgári demokráciákban, legalább a felszínen, -a diplomáciában szalonképesek voltak.
Napjainkban F. Papers az ún. frakciókban kifejeződő politikai pluralizmus előnyeit elemzi és ajánlja a politikában. Az ilyen rendszerben, -szerinte, egyetlen érdekcsoport sem tehetne szert uralkodó befolyásra. Az érdekek/érdekcsoportok kölcsönösen korlátozhatják egymást.
Papers szerint: a parlamenti pártpolitika gondoskodjon arról, hogy ne osztály/réteg/csoport érdekek jelenjenek meg a hatalmi és végrehajtó rendszerekben/politikában. Ne antagonisztikus osztályérdekek mentén polarizálódjon a politika.
Figyeljék meg, a pártok tömegbázisaikat, napjainkban egyre szélesebb körű érdekcsoportokra terjesztik ki;
Papers is ezt ajánlja.
Néppártiság gyökereit találhatjuk meg ezekben a gondolatokban. Ez azonban magában rejti a „rothadt kompromisszumok politikáját” is. Ebben az ideológiában benne rejlik, hogy a pártok nem lehetnek homogének. Sőt, a közismert pártegység/pártfegyelem kérdése kerül veszélybe…
Fogadjuk el, -mondja Papers-, hogy a klasszikus/normatív demokráciák csak a retorikákban, ideológiákban léteztek/léteznek…
Rousseau is, voltaképpen olyan parlamenti hatalmat képzelt el, amelyben: a népakarat csak fikció/idea lehetne... A képviselők, mint ésszerű individuumok, tisztán a közjó eszméjétől vezérelve gyakorolják mandátumukat, -ajánlja Rousseu. Szerinte, csak így jöhet létre az ún. közakarat.
-Talán, napjainkban is ezt tükrözi a képviselők esküszövege is… Ezzel szemben ma, viszont: büntetést kap az a képviselő, aki lelkiismerete szerint kiszavaz pártja frakciójából…
Hatodik kérdés: Milyen az elituralom mai koncepciója?
J. Schumper nevéhez köthetnénk ezt a mai, de az Ó-kortól velünk élő koncepciót. Ő, inkább döntéshozatal módszereként értelmezi az elituralmat.
Ő is, mint M. Weber félrevezetőnek tartja a népuralom hangsúlyozását a demokráciákban. Szerintük a demokráciákban kormányzók/uralkodók legfeljebb a népre/népakaratra hivatkozva uralkodnak/kormányoznak. A nép meglehetősen laikusan/irracionálisan gondolkozik a politikai rendszerről, -egy ország, egy társadalom, egy csoport működtetéséhez.
A vezetéshez/törvénykezéshez inkább racionalitásra van szüksége a társadalomnak,
-mind gazdaságilag, mind politikailag.
V. Pareto és G. Mosca is olyan elitet igényelnek a politikában,
amelyben az eliten belül különböző frakciók gyakorolják a hatalmat és a végrehajtást.
Miért nem pártok? –kérdezhetnénk. Mert a modern pártelitek a pártok bürokratizálódása során elidegenednek a párjuk tagságától. Ismerős lehet ez a fikció is. Nemde?
Hetedik kérdés: Mi a teendő? (–de nem lenini értelemben.)
Erről hallgassuk meg K. von Beyme gondolatait. Szerinte a demokratizálódás realizálódásának, túlzásba vitelének négy alapvető természetes korlátja van:
1. A legritkább esetben van csak lehetőség arra, hogy a döntéshozó testületek/kormányzatok mindenkit teljesen arányosan képviselve jelenítsenek meg.
2. A különböző szervezeteknek nagyon eltérő a demokratikus potenciálja... A Parlament lehet demokratikusabb, a kormányban már a hierarchia a jellemzőbb.
3. A társadalomban uralkodó státus- és presztízshierarchiák is korlátozzák a demokratizálódást, mert befolyásolják a döntéseket. A szervezeti hovatartozás pluralizmusa, a politikai azonosulás a közéletben, a részvétel különböző mértékét és intenzitását vonhatja maga után. A politika egyes szereplői nem okvetlenül reprezentálják a választók igényeit;
nem csak tehetségük, hanem moráljuk miatt sem…
Mi a teendő? –tettem fel az utolsó kérdést. Szerintem, egy másik misében kellene ezt a kérdést megválaszolni. Azonban az elmondottak felhívják arra figyelmet, hogy minden közösségnek olyan demokráciája lehet, amilyet csinál magának. Nagyon kívánatos lenne: a demokratikus jogok mellé a demokratikus kötelezettséget is felvennünk demokratikus jogrendünkbe; -ennek az egész társadalom hasznát látná…
Demokráciákban erény legyen a közéletben való részvétel is!
Ha a képviselőnkkel megelégedettek vagyunk: futtassuk,
ha nem: váltsuk le… Ezt nem frázisként kellene megélni; ezt kellene értelmiségiként, mintaként a társadalmi szerepjátékunkban felvállalnunk.”
„Felhasznált és ajánlott irodalom.
• Bayer J.: A politikai gondolkodás története. Osiris – Budapest, 2003. pp 413.
• Bihari M., Pokol B.: Politológia. Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest. pp 443.
• Bőhm A.: Az ezredvég magyar társadalma (Folyamatosság és megszakítottság a társadalomfejlődésben). Rejtjel Kiadó – Budapest, 2003. pp 280.
• Fricz T.: A magyar demokrácia tipizálása: kísérlet egy új demokráciatipológiára. Politikatudományi Szemle. 2005. 3-4. szám. pp 5 – 24.
• Összehasonlító politológia. Szerk.: G. A. Almond, G. B. Powel. Osiris Kiadó –Budapest. 2003. pp 827.
• Politikai filozófiák enciklopédiája. 2. kiadás. Kossuth/Budapest. pp 567.”
Van egy előadásom a konzervatív gondolkogásról is. Később abból is becsatolhatok majd részleteket.
Tisztelettel és barátsággal köszöntelek! Talán nem sértelek meg, ha tegeződni szeretnék egy bontakozó barátságunkra tekintettel.
Takáts Tamás Dr. taktamfer@t-online.hu
edentol 2019.05.27. 18:34:02
Gratulálok remek meglátások- Egyetértek. Az értelmiség nem először
árulta el a nemzetet kicsinyes előnyökért,van aki nagyobb koncért.
Üdv: Judit / edentol@gmail.hu
Bejegyzés: Az értelmiség árulása - avagy Bogár László öszödi beszéde
Gyirán István 2015.09.26. 13:39:40
Remélem ha eljön az idő, személyesen is találkozni fogunk. Én ettől jobb programot nem tudok, de szerintem más sem.
üdv: István
Bejegyzés: Az értelmiség árulása - avagy Bogár László öszödi beszéde
arieshu · http://domonyi.blogspot.com/ 2015.09.22. 18:59:33
Mi lett az eredménye? Elvesztettem a választást!
Az emberek annyira mély szintre süllyedtek tudatilag és lelkileg is, hogy képtelenek megérteni a változtatás lehetőségét és fásultan depresszióba süllyedve várják a sült galambot! Az értelmiség, ha annak lehet még nevezni őket, megelégednek a megemelt fizetéssel és fülüket, stb. behúzva próbálnak megfelelni a fogyasztói társadalom által diktált életstílusnak!
A választási programom:
domonyi.aries.hu/magyar-ebredes-valasztasi-program.html
Áldás!
Bejegyzés: Az értelmiség árulása - avagy Bogár László öszödi beszéde
csibex 2009.07.18. 09:08:24
Kedves István !
Aláírási kezdeményezésedet nagyon jónak tartom, ha mellé két fontos dolgot sikerül keresztül vinni….kérdés : milyen módon lehetséges ?
A pénz a közösség elszámoló eszköze. A közösség érdekét szolgáló ügyekben a szolgáltatás, - mint a képviselet kiválasztása, közadatok nyilvánosságra hozása - olyan közérdek, ami nem kell, hogy pénzfüggő legyen. Kötelezni kell tehát a helyi és az országos médiát - a választók alkotmányos joga biztosításához – hogy társadalmi teherként kötelesek legyenek a helyi illetve országos területeken induló valamennyi aspiráns számára azonos és elegendő felületet biztosítani.
A másik – ami már a Magyarok Szövetségénél elkezdődött – polgári szerződéssel kell az aspiránsnak garantálni, hogy nem képvisel más érdeket és értékrendet, mint a választáskor ígért. Ilyen ajánlat egyébként fontos szempont a választók bizalma szempontjából is.
Üdv. Völgyi Imre
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
csibex 2009.07.18. 08:43:23
Kedves István. A kezdeményezésed -szerintem - azon esetben hoz áttörést, ha párosul mellé egy médiatörvény, ami részben a közszolgálati, részben a helyi szolgáltatókat kötelezi MINDEN program és minden jelölt azonos , de elegendő felületet biztosító idejű bemutatására.
Mert ugye nem csak a föld, de a tudat is azé, aki megműveli.
De, a viccet félretéve, a választási szabadság csak úgy érvényesül, ha a választó minden lehetséges megoldásról tudomást szerez...
Akkor lesz siker élménye, ha megtapasztalja, hogy megalapozott választásával KÉPES tenni érdekeiért.
A tanult tehetetlenség másik szlogenje, amit úgy foga
A mási -szerintem - megoldást hozó átmeneti intézkedés, ha a jelöltek a választók részére polgári szerződési ajánlatot tesznek, amiben a legfontosabb értékrendre, programok végrehajtására kötelezettséget, Ellenkező esetre önkéntes lemondást vállalnak.
Ez a jelenlegi Alk. problémáját hidalja át és szerintem fontos szempont lenne a választók előtt is, ha döntéshelyzetbe kerülnek.
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
taktam 2009.07.10. 11:46:38
Figyelmedbe ajánlom tisztelettel: www.taktamfer.freeblog.hu
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
taktam 2009.07.10. 11:39:13
Tisztelettel és barátsággal köszöntelek!
Takáts Tamás
taktamfer@t-online.hu
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
Gyirán István 2009.07.09. 23:07:19
A gondolkodás szerintem sem fáj, de az sem, ha őszintén megosztjuk gondolatainkat egymással, épp ezért nem értem, miért hagyja itt ilyen egy-kettőre a társaságunkat. Én még szívesen elbeszélgettem volna, de hát Ön tudja…
Isten áldja!
Üdvözlettel: Gyirán István
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
gykari 2009.07.09. 08:22:50
"A magyar alatt én azt értem, hogy hazám, Magyarország múltját, jelenét és (kívánt szebb) jövőjét magaménak vallom/vállalom; ha tudok nemzetemért/hazámért felelősséget vállalok, eddig is vállaltam és a jövőben is vállalni szeretnék. Ha tudok, teszek érte, ami tőlem telik. Meg hozzáteszem: szerintem az a jó társadalmi/gazdasági berendezkedés, amelyben az adott körülmények között a lehető legtöbb ember jólétben/biztonságban élhet és kilátásban van, hogy egyre jobban/biztonságosabban élhet"
Valahogy így gondolom én is. Ide tartozom, felelősségem és kötelességeim vannak. Próbálok úgy élni, hogy ne kelljen szégyenkeznem, mikor megtérek őseimhez.
(most pedig visszavonulok)
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
gykari 2009.07.09. 08:14:09
A vitát részemről befejeztem, mindent elmondtam. Próbáltam úgy fogalmazni, hogy nehezebb felfogásúak is megértsék, de nem biztos, hogy sikerült.
Ez a baj az országgal, ha valakinek van egy ellenkező véleménye, rögtön azt kezdik firtatni, hogy vajon melyik oldalon áll. Gyirán úr is, taktam is, és még sokan, akik nem írták le véleményüket. Csakhogy én nem a kolompot rázni jöttem ide, mert nem akarom, hogy a birkák kövessenek.
Ha valaki tenni akar az országért, akkor ne aláírásgyűjtésbe fogjon, hanem kezdjen el gondolkodni. Nekem elhihetik, nem fáj!
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
Gyirán István 2009.07.09. 00:31:55
Szerencsésebb lett volna, ha előbb tájékozódik a kezdeményezés hátteréről, célkitűzéseiről, és csak utána vág bele ilyen nagy elánnal a kritikába. A honlap középső oszlopának írásaiban gyakorlatilag minden kérdésére, kétségére választ kap. (10-15 perc)
Többször leírja, hogy a pártlistát Ön sem tartja jónak. Akkor kérdezem, Ön szerint hogyan kellene nekilátni a változtatásnak? Mi a javaslata? De ne kívánságműsort soroljon fel, hanem olyan, jogszabályilag is alátámasztható programot, ami a jelenleginél hamarabb célt ér.
Nyilván nem tud ilyen programot felmutatni, és minden valószínűség szerint azért szavazna egy esetleges népszavazáson nemmel, mert sajnálja a Jobbik térvesztését. Jók a sejtéseim?
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
taktam 2009.07.08. 17:21:53
Ami egy ilyen sokrétű kérdés népszavazásra történő megfogalmazását illeti, valóban többféle értelmezésű lehet, attól függ, hogy honnan nézzük és milyen szemüveggel, illetve hogyan gondolkozunk… Emlékezzék a korábbi hazai népszavazási kiírásainkra; azzal kapcsolatosan is állandóan arról beszéltek, hogy a kérdést rosszul tették fel. Ez egy mindennapos ragozása az értelmezésnek…
Valóban nem egyszerű dolog az ilyen kérdések rövid, egyértelmű/precíz megfogalmazása. Ennek ellenére én mindig megértettem a kérdések érdemi részét, illetve azok taktami olvasatát. Mára valószínű az egész kezdeményezés befúladt, mert nem tudtak határidőre 200 ezer aláírást prezentálni.
Ha teheti, kérem, fogalmazzon meg nekünk, az adott politikai környezetben erről Ön egy egyértelmübb/precízebb népszavazási kérdést. Vegye figyelembe, hogy Ön szerint „…maga az alkotmány eleve vállalhatatlan.” Meg azt is, hogy Ön a mai viszonyok között már eleve nem vár „jót az egyéni képviselőktől, amíg nem kötelességük szerződésben leírni vállalásaikat, és az ellenkező esetre vállalt szankciókat. Teljesen mindegy, hogy a parlamentben frakciózó, vagy fű alatt összebeszélő képviselők egyénileg, vagy listáról jutottak be.” Valóban, ezek nagyon fontosak lennének, de vigye tovább gondolatait; mivel járnának ezek kötelmek? Nekem úgy tűnik irracionális az ilyen irányba hajló gondolkodás. Mindenesetre a mai globális politikai rendszerben.
„Végül mit értek a "hazámat és a magyar nemzetet" fogalma alatt? Nem értem a kérdést, én azt hittem, ezt csak egyféleképpen lehet érteni.” Írja Ön „2009.07.08. 15:28:27”-kor. A hazát, a magyar nemzetet többféle képen értelmezik napjainkban. Másként egy liberális, neoliberális, konzervatív, neokonzervatív, nemzeti, kozmopolita, internacionalista, nemzeti, kommunista, postkommunista, náci, neonáci, meg ki tudja még milyen pista…
Én racionálisan gondolkodó, liberális, de nem gátlástalan neoliberális, magyar embernek tartom magamat. A magyar alatt én azt értem, hogy hazám, Magyarország múltját, jelenét és (kívánt szebb) jövőjét magaménak vallom/vállalom; ha tudok nemzetemért/hazámért felelősséget vállalok, eddig is vállaltam és a jövőben is vállalni szeretnék. Ha tudok, teszek érte, ami tőlem telik. Meg hozzáteszem: szerintem az a jó társadalmi/gazdasági berendezkedés, amelyben az adott körülmények között a lehető legtöbb ember jólétben/biztonságban élhet és kilátásban van, hogy egyre jobban/biztonságosabban élhet… Ugye, milyen populista figura vagyok? Csakhogy én nem vagyok politikus, hanem csak egy nyugdíjas, ma a társadalom által kitartott 77 éves, magamért/családomért/hazámért és talán az emberiségért is felelős, keresztyén öreg ember vagyok… Ki kíváncsi arra, hogy én ki vagyok, meg mit szeretnék?
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
gykari 2009.07.08. 15:59:55
- Tegyük fel, hogy Kovács 113 János köztisztviselő egy igen alkalmas jelölt, okos, talpraesett és becsületes. Tudja róla ezt néhány száz közeli és távolabbi ismerőse, ezek meg tudnak győzni két-háromezer embert arról, hogy szavazzanak Kovács 113 Jánosra. Tán még ötezret is, de ez kevés a győzelemhez. Reklámra nincsen pénze, mivel becsületes emberről van szó. Semmi nem tiltja, hogy a pártok jelölteket állítsanak, nekik pénzük is van, és megfelelő ismertségük, a szavazáskor a jelölő szervezet ismertsége alapján fog dönteni a legtöbb választópolgár. Így aztán bejut valamelyik párt jelöltje, Kovács 113 János pedig megszerzi a tisztes harmadik, vagy negyedik helyet. A rá adott szavazatok elvesznek.
- Több körzetben elő fog fordulni, hogy 20-30 %-os eredménnyel hirdetnek győztest. Országos átlagban biztosan a szavazók kevesebb, mint 50 %-ának a bizalmát élvezik a bejutott képviselők. Mivel nincs kompenzációs lista, az elveszett szavazatok nem juttatnak be listáról képviselőt. Egy ilyen parlament mennyire legitim?
(Lásd egyik városunk önkormányzatát, ahol minden egyéni körzetben a Fidesz jelöltje nyert, de az MSZP jelöltjei is kaptak szavazatokat, ezért ülhetnek az ő képviselőik is a közgyűlésben. Mennyire lenne demokratikus, ha négy évig minden szavazás 17:0-ás eredménnyel zárulna?)
+ még egy gondolat: tegyük fel, hogy van egy választókörzet, amelyik 50 faluból áll. Mindegyik faluban lakik egy alkalmas ember, akiből jó képviselő lenne. A harmadik szomszédban már egyiküket se ismerik. Ki fog nyerni? Nagy valószínűséggel az 51. jelölt, aki mögött komoly apparátus áll. Kit fog képviselni? Az apparátust, aki segítette.
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
gykari 2009.07.08. 15:28:27
Tisztelt Taktam fórumozótárs, röviden reagálnék, amennyire időm engedi. Kicsit pontosítanék, nem Gyirán úr bejegyzéseit tartom dilettánsnak, hanem a kérdés megfogalmazását, amúgy problémafelvetései korrektek, de a népszavazásra bocsátott kérdés annyira rossz, hogy az már gyanús.
Nem várok eredményt a választási törvény módosításától, amikor már maga az alkotmány eleve vállalhatatlan. Nem várok jót az egyéni képviselőktől, amíg nem kötelességük szerződésben leírni vállalásaikat, és az ellenkező esetre vállalt szankciókat. Teljesen mindegy, hogy a parlamentben frakciózó, vagy fű alatt összebeszélő képviselők egyénileg, vagy listáról jutottak be. A népszavazási javaslat kiiktatja a pártokat a törvényhozásból? Nem.
Ami még súlyosabb, hogy a probléma mélyebb, mint gondolnánk. Kinek a kezében van a hatalom? Nem a politikus kezében, hanem akinek a politikus is a kezében van. Akié a gazdasági hatalom. Szavazhatunk arról, hogy kié legyen a gazdasági hatalom? Nem. Teljesen mindegy, milyen a választási rendszer, tömegpszichózis határozza meg az eredményt, és nagy valószínűséggel a mögöttes hatalom bábjai győznek.
Végül mit értek a "hazámat és a magyar nemzetet" fogalma alatt? Nem értem a kérdést, én azt hittem, ezt csak egyféleképpen lehet érteni.
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
taktam 2009.07.08. 11:20:18
természetesen Gyirán István (GyI) barátomat is közéjük sorolva!
-ad GyI 2009.07.07.19:01:44.
„…mit tegyünk, tudomásul kell venni a körülményeket. Egy valamiben viszont biztos vagyok: a hazugságra alapozott rendszer előbb-utóbb elbukik. Reméljük előbb...”- írod GyI. Reméljük előbb... Ismét a tiborci syndroma: tűrjünk békességgel! Ezt papolják nekünk évszázadok óta. Mit tehet egy 77 éves ember? Már nem hághat a barikádokra. De mit tehet egy nem öregnek számító? Vagy a fennálló alkotmányos keretek között tiltakozik, vagy azt áthágja és fellép kisebb-nagyobb barikádokra. Az előbbit opportunizmussal, az utóbbit radikalizmussal, ha nem fasisztázzák/kommunistázzák le (röviden és velősen) ész nélkül…
-ad gykari 2009.07.07.43:37:
„…a kezdeményezés ennyire átgondolatlan, naiv felbuzdulás, vagy egy nagyon is tudatos szemfényvesztés? A tálalásból, a megfogalmazás sémáiból az utóbbit tartom valószínűnek, már elnézést. a kezdeményezés ennyire átgondolatlan, naiv felbuzdulás, vagy egy nagyon is tudatos szemfényvesztés? A tálalásból, a megfogalmazás sémáiból az utóbbit tartom valószínűnek, már elnézést.” –írja. A kezdeményezést nem tartanám annyira naivnak, mint amennyire az Ön hozzászólását, tipikusan korunkban szocializálódottan gondolkozó értelmezésének. Azt akarják a neoliberális guruk, hogy csak aludjunk és ne gondolkozzunk a mindennapi, vagy stratégiai problémáinkról… Éljük meg tehetetlenségünket és fogadjunk el mindent ami már régen nem a XXI. századba való… Fentebb Ön is érzékeli, hogy nincsenek rendben közéleti dolgaink. De Ön sem tud adni a beletörődésen túllátó társadalmi/gazdasági receptet, a dolgok igazságosabb rendezéséhez… GyI úr legalább gondolkodik a problémáin, adni akar valamit…
-ad gykari 2009.07.08:01:20:
„…tiltsák be a parlamant frakciókat, vagy bármilyen épkézláb javaslat lenne az elszámoltatásra, de ennek nyoma sincs!” –írja. Ez szerintem érdekes gondolat, ha arra gondolt, amiről fentebb (2009-07-07) én is említést tettem hasonló gondolatokról. Azért az előbb nem voltam önnel szemben teljesen igazságos. Ön is látja a politikai problémáinkat, sőt, azért két javaslatot is ad akkor, amikor GyI javaslatainak hiányosságára mutat rá… Ez így már korrektebb…
Attól félek, hogy a churchilli frázishoz juthat el az aki nem is gondolkodik el korunk demokráciájának pártrendszerén, annak ellentmondásain. Mármint oda, hogy a mai parlamenti (netán két párti) demokráciánál még nem találtak ki jobbat… És kuss! Szerintem ez a kuss nem lenne helyes… Igenis törődjünk egymásrautaltságunknál fogva közös társadalmi/gazdasági dolgainkkal… Ugye gykari nick nem haragszik, hogy Önnel is foglalkoztam gondolataimban. Önnek is figyelmébe ajánlom (még egyszer) fentebbi (2007.07.07.12:22:10), demokráciáról tett bejegyzéseimet.
„…előre szólok, hogy a népszavazásra elmegyek, és nemmel fogok szavazni, méghozzá azért, hogy tegyek valamit egy újabb dilettáns döntés ellen, ami a hazámat és a magyar nemzetet veszélyezteti.” –fejezi be írását. Ez így korrekt, de nem minősíteném dilettánsnak GyI bejegyzéseit, még akkor sem, ha nem értek Vele mindenben egyet, sőt, én becsülöm azért, mert civiléként is próbálkozik/gondolkozik, rész akar venni társadalmi bajaink orvoslásában. Én is dilettáns politizáló vagyok, nem vagyok képzett/profi politizáló. De magamnak nem csak jogokat követelek, hanem részvételi lehetőséget is a közéletben, most ezen a blogon. Ha nem vagyunk iskolázottak a témakörben, akkor ne minősítsünk. Egyébként, megkérdezném, ha megengedi: mit ért Ön „hazámat és a magyar nemzetet” fogalma alatt? Ha érdemesnek tart a válaszra, válaszol, ha nem, hát nem. Elhiszem, politikailag kényes lehet ez a kérdés, ha nem is Önnek, esetleg másoknak… Egyre azért megkérem: legyen kulturált a válasza. Nem a parlamentben ülünk…
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
gykari 2009.07.08. 08:01:20
Nem meggyőzni akarom, mert látom, hogy hajthatatlan. Csak előre szólok, hogy a népszavazásra elmegyek, és nemmel fogok szavazni, méghozzá azért, hogy tegyek valamit egy újabb dilettáns döntés ellen, ami a hazámat és a magyar nemzetet veszélyezteti.
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
gykari 2009.07.08. 07:47:37
Rendben van, hogy változtatni kell, de miért pont így? Megértem, hogy baja van a pártlistákkal, de mi fogja megakadályozni, hogy a pártok egyéni jelölteket állítsanak? Vajon az alkalmas és becsületes, ám kevesek által ismert független jelöltnek mekkora esélye van az ismert pártok jelöltjeivel szemben? Mi lesz az elveszett szavazatokkal kompenzációs lista nélkül?
Végül a fő kérdés: a kezdeményezés ennyire átgondolatlan, naiv felbuzdulás, vagy egy nagyon is tudatos szemfényvesztés? A tálalásból, a megfogalmazás sémáiból az utóbbit tartom valószínűnek, már elnézést.
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
Gyirán István 2009.07.07. 19:56:44
Teljesen egyetértek az előadásod záró soraival. Valahogyan ellenőrizni kellene a képviselőinket. Sajnos, a visszahívhatóság népszavazás útján történő elérését AB határozat tiltja, így jelen rendszer keretei között erre nem számíthatunk.
Ami a nép állapotát illeti, kicsit elkedvetlenít a dolog, de mit tegyünk, tudomásul kell venni a körülményeket. Egy valamiben viszont biztos vagyok: a hazugságra alapozott rendszer előbb-utóbb elbukik. Reméljük előbb...
Üdvözlettel: Gyirán István
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
taktam 2009.07.07. 16:22:50
„úgy tűnik, még nincs itt az ideje, a nép még nem alkalmas arra, hogy éljen a felkínált lehetőséggel.” –írja. Kérem, ne legyen ezen meglepődve. Az elmúlt 60 évben szovjet vazallusok voltunk, sajátosan. A demokráciáról legalább 2 generációnk, mint polgári csökevényként hallott.
Már az is csoda számban megy, hogy még csonka Magyarországként ideérkezésünktől eddig is fennmaradtunk. Különösen 1526-óta kellett ezért külön is hol ilyen, hol olyan okból megküzdenünk.
Sztyep kultúránk idején is arra voltunk jók, hogy rendbe tartsuk a nagy Római Birodalom határain garázdálkodó barbár törzseket; később pedig, a germán fejedelemségek között használták harcosainkat vitáik eldöntéséhez, mert azok a kalandozások nem rabló hadjáratok voltak; majd a pápaság elfogadása után is stabilizáló szerepünk lehetett Európában…
Már korábban is felismerték nyugati szomszédjaink, hogy Keletről védjük Európát. Szerintem, bennünket sohasem szerettek Európában, mert mások voltunk, mint ők. Másságunkat nem tolerálhatták, másságunkat barbárság jelzősével illették; holott valószínű ősibb kultúrával rendelkezhettünk mint ők. Legfeljebb 1956-ban fogadták el a Pesti Srácokat, mert saját vérükkel megrogyasztották a bolsevik birodalmat/ideológiát; mintegy felforrósították a hidegháborút, számukra kockázat nélkül. Meg ingyen kaptak több mint 200 ezer kiszolgáltatott, többnyire fiatal magyar munkaerőt…
Az identitásunkat az európai történelmünk során állandóan mocskolták/hergelték/gyengítették… Ma is ezt teszik, amikor másodrendű tagjai vagyunk/lehetünk csak az EU-nak… Most talán azért, mert utolsó náci csatlósnak tekintenek le ránk…
Tisztelettel és barátsággal köszöntelek! Talán nem sértelek meg, ha tegeződni szeretnék egy bontakozó barátságunkra tekintettel.
Takáts Tamás Dr.
taktamfer@t-online.hu
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!
taktam 2009.07.07. 12:22:10
A mai reggelen olvastam egy Önt érdeklő dolgozatot a Kommentár folyóirat 2009/3. szám 37-40. oldalán, (Lukács Tamás: Érvek a szavazás önkéntessége mellett.). Szerintem ez inkább arról szól, hogy ez a kérdés nem egyszerű és inkább a nevelés és oktatás szintjén kellene az embereket alkalmassá tenni arra, hogy szavazhassanak, és csak akkor szavazzanak, ha erre ha erre alkalmasakká válnak…
Más.
Felhívom szíves figyelmét egy korábbi, demokráciáról tartott előadásom alább beszerkesztett részére és felhasznált irodalmára:
„Ötödik kérdés: Napjainkban hogyan is állunk ezzel a demokrácia kérdéssel? –a teljesség igénye nélkül.
Szögezzük le: ma rekapituláljuk a demokráciának már az Ókortól megfogalmazott kérdéseit, esetleg, bizonyos súlypontok átrendezésével.
A 2. Világháború óta minden politikai berendezkedés demokratikusnak identifikálja magát. Ez ma a szalonképes politikai uralmi/kormányzati, társadalmi rendszer.
A sztálinisták népidemokráciáról, a szocialisták szocialista demokráciáról, a fasisztoidok nemzeti demokráciáról, a többpárti rendszerek polgári demokráciáról beszélnek/beszéltek; csak a nácik tagadták rendszerük demokratizmusát…
-Emlékezzünk egy kicsit,
a két háború közötti politikákra: az előbbiek ellenére a totalitárius/diktatórikus rendszerek nyíltan, sokak szemében szalonképesen fejlődtek fel.
Akár a náci, akár a szovjet rendszerek, a nyugati, polgári demokráciákban, legalább a felszínen, -a diplomáciában szalonképesek voltak.
Napjainkban F. Papers az ún. frakciókban kifejeződő politikai pluralizmus előnyeit elemzi és ajánlja a politikában. Az ilyen rendszerben, -szerinte, egyetlen érdekcsoport sem tehetne szert uralkodó befolyásra. Az érdekek/érdekcsoportok kölcsönösen korlátozhatják egymást.
Papers szerint: a parlamenti pártpolitika gondoskodjon arról, hogy ne osztály/réteg/csoport érdekek jelenjenek meg a hatalmi és végrehajtó rendszerekben/politikában. Ne antagonisztikus osztályérdekek mentén polarizálódjon a politika.
Figyeljék meg, a pártok tömegbázisaikat, napjainkban egyre szélesebb körű érdekcsoportokra terjesztik ki;
Papers is ezt ajánlja.
Néppártiság gyökereit találhatjuk meg ezekben a gondolatokban. Ez azonban magában rejti a „rothadt kompromisszumok politikáját” is. Ebben az ideológiában benne rejlik, hogy a pártok nem lehetnek homogének. Sőt, a közismert pártegység/pártfegyelem kérdése kerül veszélybe…
Fogadjuk el, -mondja Papers-, hogy a klasszikus/normatív demokráciák csak a retorikákban, ideológiákban léteztek/léteznek…
Rousseau is, voltaképpen olyan parlamenti hatalmat képzelt el, amelyben: a népakarat csak fikció/idea lehetne... A képviselők, mint ésszerű individuumok, tisztán a közjó eszméjétől vezérelve gyakorolják mandátumukat, -ajánlja Rousseu. Szerinte, csak így jöhet létre az ún. közakarat.
-Talán, napjainkban is ezt tükrözi a képviselők esküszövege is… Ezzel szemben ma, viszont: büntetést kap az a képviselő, aki lelkiismerete szerint kiszavaz pártja frakciójából…
Hatodik kérdés: Milyen az elituralom mai koncepciója?
J. Schumper nevéhez köthetnénk ezt a mai, de az Ó-kortól velünk élő koncepciót. Ő, inkább döntéshozatal módszereként értelmezi az elituralmat.
Ő is, mint M. Weber félrevezetőnek tartja a népuralom hangsúlyozását a demokráciákban. Szerintük a demokráciákban kormányzók/uralkodók legfeljebb a népre/népakaratra hivatkozva uralkodnak/kormányoznak. A nép meglehetősen laikusan/irracionálisan gondolkozik a politikai rendszerről, -egy ország, egy társadalom, egy csoport működtetéséhez.
A vezetéshez/törvénykezéshez inkább racionalitásra van szüksége a társadalomnak,
-mind gazdaságilag, mind politikailag.
V. Pareto és G. Mosca is olyan elitet igényelnek a politikában,
amelyben az eliten belül különböző frakciók gyakorolják a hatalmat és a végrehajtást.
Miért nem pártok? –kérdezhetnénk. Mert a modern pártelitek a pártok bürokratizálódása során elidegenednek a párjuk tagságától. Ismerős lehet ez a fikció is. Nemde?
Hetedik kérdés: Mi a teendő? (–de nem lenini értelemben.)
Erről hallgassuk meg K. von Beyme gondolatait. Szerinte a demokratizálódás realizálódásának, túlzásba vitelének négy alapvető természetes korlátja van:
1. A legritkább esetben van csak lehetőség arra, hogy a döntéshozó testületek/kormányzatok mindenkit teljesen arányosan képviselve jelenítsenek meg.
2. A különböző szervezeteknek nagyon eltérő a demokratikus potenciálja... A Parlament lehet demokratikusabb, a kormányban már a hierarchia a jellemzőbb.
3. A társadalomban uralkodó státus- és presztízshierarchiák is korlátozzák a demokratizálódást, mert befolyásolják a döntéseket. A szervezeti hovatartozás pluralizmusa, a politikai azonosulás a közéletben, a részvétel különböző mértékét és intenzitását vonhatja maga után. A politika egyes szereplői nem okvetlenül reprezentálják a választók igényeit;
nem csak tehetségük, hanem moráljuk miatt sem…
Mi a teendő? –tettem fel az utolsó kérdést. Szerintem, egy másik misében kellene ezt a kérdést megválaszolni. Azonban az elmondottak felhívják arra figyelmet, hogy minden közösségnek olyan demokráciája lehet, amilyet csinál magának. Nagyon kívánatos lenne: a demokratikus jogok mellé a demokratikus kötelezettséget is felvennünk demokratikus jogrendünkbe; -ennek az egész társadalom hasznát látná…
Demokráciákban erény legyen a közéletben való részvétel is!
Ha a képviselőnkkel megelégedettek vagyunk: futtassuk,
ha nem: váltsuk le… Ezt nem frázisként kellene megélni; ezt kellene értelmiségiként, mintaként a társadalmi szerepjátékunkban felvállalnunk.”
„Felhasznált és ajánlott irodalom.
• Bayer J.: A politikai gondolkodás története. Osiris – Budapest, 2003. pp 413.
• Bihari M., Pokol B.: Politológia. Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest. pp 443.
• Bőhm A.: Az ezredvég magyar társadalma (Folyamatosság és megszakítottság a társadalomfejlődésben). Rejtjel Kiadó – Budapest, 2003. pp 280.
• Fricz T.: A magyar demokrácia tipizálása: kísérlet egy új demokráciatipológiára. Politikatudományi Szemle. 2005. 3-4. szám. pp 5 – 24.
• Összehasonlító politológia. Szerk.: G. A. Almond, G. B. Powel. Osiris Kiadó –Budapest. 2003. pp 827.
• Politikai filozófiák enciklopédiája. 2. kiadás. Kossuth/Budapest. pp 567.”
Van egy előadásom a konzervatív gondolkogásról is. Később abból is becsatolhatok majd részleteket.
Tisztelettel és barátsággal köszöntelek! Talán nem sértelek meg, ha tegeződni szeretnék egy bontakozó barátságunkra tekintettel.
Takáts Tamás Dr.
taktamfer@t-online.hu
Bejegyzés: Ügydöntő népszavazás egy boldogabb Magyarországért: - Munkára magyarok!